Destyverse - Az Én Univerzumom

Értetlenül áll az eset előtt a mozi néző társadalom. Az emberek beszélnek… suttognak, pletykálnak. Annyi biztos, hogy egy újabb maszkos, szuperhősös film van túl a premieren. A tény, hogy a futószalagról egy újabb filmtekercs került le, nem döbbent meg senkit, azonban van itt egy furcsa, apró változás: az Iron Man jól sikerült! Az egyik legősibb képregény világ, a Marvel Univerzum (Pókember, Hulk, X-men…) egy újabb alapkarakterét vitte a vászonra. Ennek az írásnak nem célja részletezni a füzethős publikációs történetét, azonban annyit mindenképp le kell szögezni, hogy Vasember nem egy, az elmúlt évek vagy évtizedek robotszerű karakterének lekoppintása. A szuper pajzsba bújó megmentő 1963-ban (!) került először az emberek tudatába, és azóta is rendszeresen jelennek meg róla nagysikerű képregények. Elvárható tehát, hogy méltó módon készüljön belőle mozifilm. Anthony „Tony” Starkról nehéz klisék nélkül beszélni. Karaktere a végsőségekig van csiszolva. Zseniális feltaláló, gyenge erkölcsi érzékkel. Korát meghaladó találmányait és zsenialitását a jövedelmező fegyveriparban kamatoztatja – dúsgazdagsága pedig hanyag eleganciával, nőfaló természettel és remek beszélőkével párosul. Élete azonban mégis akkor nyer valódi értelmet, mikor terroristák rabságából kell szabadulnia. Fogvatartói pusztító fegyvereinek számukra való reprodukálására kényszerítik, ám a szuperokos Tony egy nehezen kikezdhető páncélt épít, melynek segítségével megmenekül. Látván, hogy sok más találmánya is rossz kezekbe került, erkölcsi megvilágosodáson megy keresztül. Leállítja cége fegyvergyártását – megkímélve bankszámláját újabb százmillióktól való terheléstől – és nagysikerű páncéljának tökélesítésébe kezd, hogy segítségével szembeszálljon a gonosszal. A film képes felülemelkedni a sablonokon – Tony nem egyszerűen csak megvédi az ártatlanokat, de kollégáitól eltérően nem kíméli az ellenfeleket. Remekbeszabott páncélja fegyvereivel a brutalitást ugyan mellőzve, de kegyetlenül és könnyűszerrel végez ellenfeleivel. A legtöbb esetben nem kell megerőltetnie magát – a szívét is működtető generátor segítségével (melynek szükségessége a film elején tárul szemünk elé) erőteljes fénysugarakat lövell ki tenyeréből, különböző rakétái segítségével pedig tankokkal is elbánik. A film egyik erőssége a színészgárda. A Starkot alakító Robert Downey Jr. tökéletes választás – végre az eredeti karaktert hűen visszaadó színészt kapunk, aki feltűnően élvezi saját alakítását, tovább növelve ezzel a produkció értékét. A többiekkel is elégedettek lehetünk – Jeff Bridges formálja meg üzlettársát és – nem lövök le nagy spoilert – első komoly ellenségét. Gwyneth Paltrow veti be különleges báját, mint Tony életét koordináló, mindent tudó, gondoskodó titkárnő, Terrence Howard pedig a későbbi filmekben mint Vasember Robinja komoly szerepet kapó jóbarát jelenik meg. A kötelező szerelmi szál is tökéletes lett – klasszikus értelemben véve nincs, vagyis csak alakulóban van, de jó érzés nem látni egy, a film legizgalmasabb pillanatában eldurranó csókot. Ezt is meghagyják a már most bejelentett folytatásnak. Korunk követelménye egy ilyen típusú filmben a szép és igényes CGI. Ami nem sikerült a Fantasztikus4esben, az tökéletes működik a Vasembernél – a szuperszónikus sebességgel repülő Tony gyönyörűen fest a vásznon, miközben Vadászgépekkel fogócskázik, vagy tankokkal birkózik meg. Ráadásul a páncélja minden, a technikára kicsit is érzékeny férfiemberben gyönyörgörcsöket gerjeszt. A páncélon végső stádiumában az arany és piros uralkodik – és mikor beveti teljes arzenálját, garantált a koppanó áll és a túlzott nyáltermelés. Downey mellett a rendező az, aki előtt kalapunkat kell emelni. Jon Favreau olyan, a képregényfilmek terén eddig ismeretlennek számító dimenziókat nyitott, mint idősíkok váltása például. Másik nagy húzása volt, hogy olyannyira teret engedett a színészeknek, hogy azok több helyen saját maguk írták meg szövegüket – az egyébként is Vasember rajongó Downey kapva kapott az alkalmon, és remek, menő szövegeket talált ki a megformálandó karakternek. Ne várjunk mély, további gondolatokat ébresztő filozofikus alkotást - az Iron Man úgy és azon a téren tökéletes, ahogy kell. A remek stílus, adrenalin növelő zenék (Black Sabbath Iron Man című klasszikusa kézenfekvő választás), tökéletes színészi alakítás meghozta az eredményét: végre elérte egy alkotó gárda, hogy egy filmadaptáció nem tette tönkre a Popkultúra egyik ősi, alap figuráját. Rajongóknak: A már korábban említett tudatos szerkesztés elsőre nem is látszik, milyen súlyú. A nemsokára mozikba kerülő Hulk filmben pillanatnyi szerepet kap Tony Stark, érzékeltetve ezáltal, hogy egy világban vagyunk. Egy igazi fan pedig kísérje figyelemmel a feliratokat, és ámuljon azon, ahogy Nick Fury (Samuel L. Jackson) említ valami olyasmit, hogy Avengers… Itt valami nagy dolog van készülőben.  Destinix 2008 - 05 - 10