Furcsa helyzet állt elő. Azt vettem észre magammal kapcsolatban, hogy lényegesen többet stresszelek egy adott dolgon, személyen, eseményen, mint amennyit a helyzet súlyossága, valós természete megérdemel. Milliószor körbe járom elmémmel a témát, megvizsgálom nem csak az elképzelhető, de a fantasztikus szemszögekből is, s csak idővel, nagy nehezen döntök.
Azonban visszatekintve az elmúlt néhány esetre, mikor csontig rágtam lelkemmel egy adott témát, végül minden esetben jó döntést hoztam, megfelelő lépést tettem.
Ebből következően talán most meg kellene nyugodnom, mert a sok izgulás jóra vezet. Azonban ha megnyugszom és nem izgulok rajta és nem emésztem túlzott mértékben, lehet végül nem hozom meg azt a helyes döntést. Tehát a megoldás a megoldás kulcsának elvesztésében járna? Ez talán már paradox. Hisz a cél a nyugodt állapot és józan döntéshozatal - ami ha a fentiek igazak, esetemben nem összegyezthetőek.
Tehát mégegyszer mert ez nagyon tetszik (ez már puszta karcolati maszturbáció). Ha megnyugszom, hogy minden rendben lesz, pontosan azt ölöm meg, ami miatt minden rendben lenne. Tehát a vígasz nem vígasz valójában - hiába mondom magamnak, hogy végül jó döntést hozok, odáig bizonyára szenvedni fogok a magam agyi önsanyargató módján.
--->
