Manapság már kár frappáns kifejezéseket keresni a filmipar egyik uralkodó tendenciájára, az egykor sikeres művek újragondolására, illetve adaptációkra, de ha csak a tavalyi évig nyúlunk vissza, akkor az ihletszegény kort is képesek vagyunk kisebb részre bontani, ez pedig a hallatlanul gyenge, alapanyag mocskoló remake-ek kora, mely sorra szedi áldozatait. Egyik legfrissebb leterített préda a ’80-as évek egyik legsikeresebb sorozatának a sokadik újradolgozása. Az új Knight Rider TV film, mely a tervek szerint egy induló sorozat kezdőepizódja, egy ikon újjászületését hirdeti, de sajnálatos hírt kell közölnöm: itt maximum hullagyalázás történik a képernyőkön.
Ki ne emlékezne a fantasztikus csodaautó, és Michael Knight kalandjaira, akik különösebb erőszak, lőfegyverek és emberölés nélkül igyekeznek a jók és gyengék védelmére kelni. Úgy tetszik, az eredeti sugárzási jogokat magáénak tudó NBC úgy érezte, most jött el az ideje egy új KITT-kalandnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez nem az első próbálkozás az egykor jól kamatozó sorozat újraboncolására: a ’90-es évek hajnalán készült el egy szintén gyomorforgató, Knight Rider 2000 című alkotás, de akkor időben belátták, hogy egy esetlegesen abból folytatódó sorozat nem lenne életképes.
A legújabb feldolgozásban nem ugrunk a jövőbe. 2008-at írunk, a világ pontosan olyan, mint amilyennek mi ismerjük (szemben a fent említett alkotással, ahol bizonyos szempontokból utópisztikus világképet próbáltak elénk tárni.) Egy fiatalember, bizonyos Mike Traceur igyekszik átvészelni mindennapjait a lelkét megviselő iraqi háború után, de tróger életstílusa megnehezíti dolgát. Autoversenyző karrierje azelőtt tönkre ment, hogy elindult volna, s komoly adósságokat halmozott fel: a szörnyű helyzetből kissráckori barátnője menti ki, kinek az apja nem más, mint az eddig ismeretlenségben élt Charles Graham, aki annak idején titokban fejlesztette ki KITT-et, s aki most egy újabb csodakocsit épített a kis sufnijában. Persze valamiféle gazdag csúnya bácsik rájönnek, hogy valakitől lehet olyasféle csúcstechnológiás dolgot lopni, ami segíthet betörni a kormány rendszerébe, hogy háborúkat robbanthassanak ki, amiből aztán nagyokat kaszálnak. A régi sorozatban sosem! említett tervezőt támadás éri, melyre válasz lépésként a garázsban spejzolt, ezúttal egy Ford Mustang GT-be épített KITT akcióba lendül, (emberi hangja Val Kilmer – az egyetlen pozitívum a filmben) becserkészi tervezőatyjának lányát és a tengődő Mike-ot, hogy legyőzzék a céltudatos gonosztevőket.
Az alaphelyzet vérszegény, gyerekes, de az ötlettelenséget képes is lenne feldolgozni az ember, ha nem néznék ennyire hülyének – az eredeti történet után 25 évvel behozni a képbe a középpontban álló karakter tervezőjét, úgy, hogy előtte még csak sejtetni se vélték, hogy létezik, olcsó megoldás új utak nyitására. A filmet emellett szörnyű mód idegesítő elnagyoltság jellemzi. Az alig 80 perc játékidő egy vázlatra, egy rendes film előrevetítésére elég: bele is törik a készítők bicskája, hisz semminek nem tudnak elég nagy feneket keríteni: nincs egy egészséges nosztalgiázás, nem derül ki, hogy KITT emlékszik-e valamire old school kalandjaiból, sőt képességeiből is csak egy poszternyit mutat meg a lelkesítő feladattal ellátott nyitó rész. Persze, hihetetlenül gyors, Californiából alig három óra alatt jut el Nevadába, emellett golyóálló és színváltó. Ezt a beleépített nano-technológiának köszönheti, ami nagyon szépen néz ki, mikor lepattannak róla golyók, de azt már ízléstelen túlzásnak tartom, hogy komoly sebesség érdekében a nanosejtek képesek egy spoilert kirakni a kocsi hátuljába a semmiből.
Meg kell említeni a kellemetlenül nyilvánvaló szűkös pénz keretet, amit rászántak a filmre. Persze van egy-két pofás CGI kép, de egyébként ordít az alacsony költségvetés. A legfájdalmasabb jelenet, mikor Las Vegas fényes utcáján gurul az álcázott KITT, és a háttér egy bevágott Vegas kép! Undorító! Az elnagyoltság közben fokozódik: összefutunk főhősünk anyjával, aki először rohangálás közben felfedi, hogy a srác apja nem más, mint Michael Knight, majd a filmipar minden idők legidiótább halálával távozik el – katasztrofális ürügyet adva ezáltal, hogy a temetésén megjelenjen David Hasselhoff, hogy megveregesse egykori karaktere fiának vállát és csupa jó dologra bíztassa. Az ember azt hinné, hogy ha valakinek a szájába szellentenek a mozivásznon (Távkapcs), onnan már nincs hova süllyedni, de a Knight Rider 2008 a melegágya a szégyennek, úgy hogy az egykori ikon kap néhány katasztrofális sort, majd megígéri, hogy még látjuk egymást.
Én abban bízom, hogy csak az eredeti sorozat újratekintése esetén látom egykori hősömet újra – a Knight Rider legendát ezúttal is pihentetni kellene néhány évtizedig.
Destinix
2008-02-24
