Sok minden derül ki a második próbálkozásról, mindenekelőtt fény derül arra: az embert a kellemes start után vajon csak a kezdeti lendület hajtja tovább, vagy van még benzin, amivel  folyton megújúlni képes. Hamarosan kiderül...

A mai nap poénja sajnos Ebeeto Hitman videója, ami se nem mély, vagy magasröptű, se nem friss, de sajnos az aberrált gamevideókat kreáló dagadt amcsik a gyengéim. Adok hozzá linket: https://www.youtube.com/watch?v=-A-IgkAebG4

Húha! Első akadály máris elém került, hogyan lényegül át az előbbi halandzsa szép kék link-é? Ötleteket várom bármely postafiókomba, de remélem én leszek az első, aki ráébred a megoldásra... a fenti linkek fül sejtet valamit...

Szóva, Így írtok ti... így írtunk, sok sok évvel ezelőtt, egy másik, másik gimnáziumban. Legelső alkalommal csak és kizárólag a kép-zene-szócsokor, vagyis a megadott feladatok vezéreltek, semmilyen hozott anyag nem került a képernyőre, minden ott született. Én is ott születtem meg. Katarzis élmény volt az írás - boldogsággal töltött el, hogy nem különböző NPC legyilkolására, legyőzésére, leelőzésére használtam a billentyűket, hanem agyam szellemi termékét - szellemi szemetét - kapartam ki agyi pályáimból és kentem rá a monitorra. Felemelő érzés volt...

Persze ha az elvárások nélküli önfeledt alkotás ilyen kellemes érzéseket kölcsönzött nekem, gondolhatja a tisztelt Idetévedt, hogy milyen érzés lehetett pár héttel később ott ülni az eredményhirdetésen, hallani a nevem és meleg kézfogásokat fogadni a verseny szervezőitől és azt olvasni a szemükből. Klasszat írtál… Pedig nem úgy mentem oda, mint contender, az esélytelenek tökéletes nyugalmával hallgattam XY és a többiek mondókáját, s az agyam legeldugottabb részében sem álmodtam arról, hogy nyerhetek valamit egy írói versenyen. Nem tökéletes minőségben, de most is előttem van a többiek arckifejezése, mikor elindulok átvenni a bíztató kézszorításokat és ajándékkönyvet. Nyílván azt kérdezték maguktól. WTF??? I mean… they mean… a Gergő? De hát a Gergő egy nagy melák, inkább cigizik az, nem ír… elől áll a tornasorban, súlyával sem marad el senki mögött. Tipikus tinédzser az, nem olyasfajta, aki ír, pláne nem értékelhető módon. Természetesen az igazság, hogy elhatárolódtam a cigarettától még az előtt, hogy megkóstoltam volna – de a többiben van realitás. Van bennem anyag, csak arra nem számított senki, hogy nyaktól felfelé is.

Persze ezek szép szavak, de értékük egyből a nullaszerűvé redukálódik, ha elmondom: gyakorlatilag semmit sem írtam a következő versenyig. Alas…

--->